2023. március 30-án sor került a Zeyk Domokos Technológiai Líceum nagykorúsító ünnepségére. A lányokon csak úgy tündökölt az ekkor viseletes mennyasszonyi ruha, s a fiúk igazi gavalléroknak néztek ki az öltönyben, miközben táncra hívták párjaikat. Az ünnepségen fellépett a Zeyk band, az iskola tanárja által mentorált zenész társulat, s mi, a Keresztur.info munkatársai is tanúi lehettünk a csodás eseménynek. Természetesen, ha már ott voltunk kifaggattuk az immár nagykorúsított diákok osztálynevelőjét, Gagyi Mónikát, aki igencsak megható szavakkal búcsúztatta szeretett osztályát. 

1. Miért fontos egy fiatal számára ez a nagykorúsító ünnepség, a szalagavató?

Igazából a szalagavató csak megerősíti őket abban, hogy nagykorúak lettek. Betöltik ők a 18-at, vagy van, aki be sem tölti azt, hiszen nálunk, szakiskola lévén 11 osztályt végeznek, de ez az ünnepség szerintem egy olyan lépés, pillanat az életükben amikor tényleg érezhetik azt, hogy ők most ettől a perctől kezdve egy kicsit másként kell az életre tekintsenek. Ettől a perctől kezdve megváltozik nekik valamiben az életük. Mert egészen eddig osztályfőnöki órán, vagy otthon a szülők hiába mondják nekik, hogy már nagyok vagytok, ne viselkedjetek így vagy úgy, vagy felelősek vagytok saját magatokért. Addig ameddig szerintem el nem jön ez a pillanat, mikor tényleg azt a pici szalagot feltűzik nekik, addig nem érzik azt, hogy nagyok lettek. Szerintem ez egy olyan momentum az életükben, ami megmarad és amitől kezdve érzik azt, hogy valamiben megváltozott az életük. Nem biztos, hogy egy perc alatt most másképp fognak dolgokat csinálni, viszont azt érzik, hogy valami más lett, hogy valami változott. 

1. Milyen érzés elbúcsúzni egy osztálytól, látni őket ezekben a ruhákban táncolni, tudva, hogy közeleg a búcsú? 

Minden évben nagyon megható, és mindig az ember úgy érzi, mintha kicsit a sajátját engedné el. Ez független attól, hogy épp annak az osztálynak, aki végez osztályfőnöke vagyok vagy sem. Mindig vannak olyan diákok, akik jobban a szívemhez nőnek, mindenkit fájlalok, hogy végez és lehet, ha többet nem találkozunk, de mindig van egy-egy, aki egy kicsit jobban fáj, jobban a szívemhez nő és akkor azt nehezebben engedem el. Ez a mostani osztályom egy különleges osztály. Mikor kilencedikben elkezdték az évet és kiderült, hogy én leszek az osztályfőnökük 29-en voltak beiratkozva ebbe a kereskedő osztályba. Egy nagyon vegyes társaság volt. Azt is mondták sokan kollegák és ismerősök is, akik tudták kik iratkoztak be az osztályba, hogy kössem majd fel a gatyámat, mert lesz problémám velük. Első évben kilencen kimaradtak, most utolsó évben még egy kislány hagyta itt az iskolát, akit nagyon sajnálok, de úgy látszik neki más sorsot rendelt a Fennvaló- viszont ezalatt a három év alatt egy nagyon összekovácsolódott, jó osztály alakult ki. Én lehet ha enyhe túlzással, de azt is mondhatom, hogy nekem ilyen osztályom nem volt még. Én 25 éve vagyok a pályán, és majdnem folyamatosan volt osztályom, de nekem ennyire jó, figyelmes és ennyire összeszokott, megbízható és tenniakaró osztályom még nekem soha nem volt. Ez egy nagyon jó társaság. Nagyon sajnálom őket. Nem is tudom, most ez a szalagavató még bennem táplálja a reményt, hogy még azért van júniusig idő, úgyhogy ezért annyira nem kesergek, de nagyon sajnálom, hogy el fognak menni. Folyamatosan bíztatom őket, hogy iratkozzanak vissza bár estibe, hogy akkor még maradjanak. 

1. Van olyan tipikusan Zeykes hagyomány, ami csak ennek az iskolának a maturanduszára jellemző? 

A Zeyk band, a diákjainkból álló zenész társaság mindenképp egyedi. Habár a tagok azok változnak folyamatosan, mert ugye van, aki végez, van aki újonnan kerül be a bandába, mindig van olyan aki egyik évről a másikra megmarad és beleneveli az újakat ebbe a zenész társulatba. 

1. Van-e esetleg ehhez osztályhoz köthető különösebb élmény, vagy olyan amire szívesen vissza fog emlékezni majd a jövőben? 

Különös élményeink... minden napunk különös. Minden nap tudnak ők valami olyat alakítani, ami számomra különös és különleges, soha egy napunk sincs egyforma. Viszont amit tényleg így élményként élek meg az, mikor voltunk osztálykirándulásra együtt, ami nagyon jól sikerült, Szenterzsébeten egy kis panzióban voltunk, amit mindannyian élveztünk. A tavaly meg Magyarországon voltunk egy határtalan pályázattal majdnem az egész osztály jött, és azt hiszem mondhatom, hogy mindannyiunknak jól telt. Nekem főleg azért, mert én úgy éreztem, hogy bátran hagyhatom ott őket, ha nekem valahova más irányba kellett elmenni és megbízhatóak voltak, tehát nem kellett nekem sohasem attól félni, hogy esetleg átvernek és mást csinálnak, mint amiben megegyeztünk. Na, és készülünk idén is, itthon valahova egy kicsit még év vége előtt, hogy még tudjunk egy kicsi időt együtt tölteni. 

1. Utolsó kérdésem, hogy van olyan, amit üzenne azoknak a diákoknak, akik most nagykorúvá váltak?

Az, hogy mindig legyenek büszkék magukra. És bármi történik ne bánkódjanak rajta. A dolgokat igazából helyre lehet hozni, inkább cselekedjenek úgy, hogy ne kelljen megbánniuk semmit. Inkább kevesebbet tegyenek, de azt jót, minthogy sokat és butaságot. Mindig úgy viselkedjenek, hogy amit tettek felemelt fejjel tudják és büszkén vállalják.  

Később maguk a diákok is megosztották velünk a bennük dúló érzelmeket, és a Zeyk band egyik zenésztagjának is feltettünk pár kérdést...

Toti László: Zeyk band tagja, kik felléptek az iskola 2023-as maturanduszán:

Milyen érzés volt ezen az ünnepségen előadni? 

Nagyon jól esik, hogy számíthat Ránk az iskola, és örülünk, hogy ennyivel is tudunk segíteni. Mi a könnyűzene műfajában játszunk, és nagyon szeretnénk továbbmenni fellépésekre, koncerteket tartani. A tavaly alakultunk szeptemberben, mikor kezdődött az iskola. Most jelen pillanatban négyen vagyunk. Balog Csaba, Mihály András, Szőcs Dávid és jómagam. Zsidó Ferenc tanárúr tanított be erre a maturanduszra minket, közösen választottuk ki a zenéket és ő szokott dobolni.

Mikor szoktatok gyakorolni? 

Amikor tehetjük, általában heti kétszer. Van egy hely, ahol össze szoktunk gyűlni, de ott nem ezen a néven futunk, hogy Zeyk band, hanem egy teljesen más néven, az a nevünk, hogy Szárnyalók. Csak annyi, hogy mikor iskolai programmal lépünk fel, akkor vagyunk a Zeyk band. Itt még van egy tag, Tinu Szilveszter Ruben, ő most végzős és azért nem lépett fel velünk. 

A jövőben számíthatunk még a Zeyk bandnek, vagy a Szárnyalóknak a fellépéseire a keresztúri eseményeken? 

Remélhetőleg igen, mi nyitottak vagyunk mindenre, ami a zenekarunkat előre viszi. Itt még hozzátenném, hogy nyugodtan keressenek meg minket a zenekedvelők, hiszen szívesen fellépünk és vállalunk műsorokat.

Pap Nóra, 17, újonnan nagykorúsított diák

Most váltál „nagykorúvá” a szalagavató által. Hogy érzed magad? 

Hát, szomorú vagyok, hogy vége van mindjárt az iskolának, itt kell hagyjam a barátokat a tanárnőt, de másképp nagyon jó érzés. 

Mindenképpen három meghatározó évet zártatok le, van-e olyan emlék, amire mindenképpen fogsz majd emlékezni? 

Nagyon sok van, dőleg az, hogy az osztállyal megbszéljük hogyan ünnepeljük meg az oszinak a születésnapját, asztalokkal, székekkel kiülni a folyosóra, úgy várni a Tanárnőt, számtalan dolog fog hiányozni. 

Milyen volt a maturanduszra való felkészülés, a táncfolyamat, a pároknak a kialakítása? 

A párok már rég le voltak foglalva, volt aki már három évvel ezelőtt tudta kivel fog táncolni. A tánc úgy érzem jól ment, a tanárnő, aki tanított hagyta, hogy legyen szabadidőnk, beszélgessünk, s így egymásra tudtunk hangolódni. 

S a mennyasszonyi ruha már hagyománnyá vált Székelykeresztúron a legtöbb iskolában, Te a saját ruhádat mi alapján választottad, mi volt az elképzelés, azt kaptad-e, amit szerettél volna? 

Eleinte nem ezt akartam, hanem egy nagyobbat, szebbet, de persze ez is szép, és végül minden jól jött össze.

Máté Márk, 17, diák

A szalagavató lejártával milyen érzések keringenek benned, hogy érzed magad? 

Nagyon jó érzések. Olyan másabb, érzed, hogy felnőtté váltál. 

Hogyan élted meg a felkészülést erre az ünnepségre, milyen volt Neked? 

Sokat viccelődtünk minden próbán, de a végére egy összeszokott csapat lett, nagyon jó volt a tánc is. A próbák szerdán, csütörtökön és pénteken voltak, egytől háromig. Ezen a héten minden nap volt. Meg vagyok elégedve és a lányok is szépek voltak a mennyasszonyi ruhákban. 

Így a három évet elengedvén, ugye lassan lezáródik a tanév is, mi fog a legjobban hiányozni neked? 

A társaság. Nagyon összeszoktunk mindenkivel. 

Ezúton is köszönjük a szép gondolatokat az interjúzottaknak, valamint a Zeyk Domokos Technológiai Líceum tanári karának a meghívást.