A második nap elkezdődött a tanulás. Csoportokra oszlottunk, és kezdetét vette a Word Café, melynek során résztvevőink tanulhattak egymástól és nyíltan beszélgethettek olyan témákról, mint például a különböző fogyatékosságok, az emberek viszonyulása a fogyatékosokhoz stb. A Word Café után vendégünk volt Filipov - Soó Zsuzsa, a Három Galamb Egyesülettől, aki megosztotta tapasztalatait a fogyatékosokkal való munkáról, és adott pár tanácsot résztvevőinknek, hogy hogyan szervezzenek programokat az érintett célközönségnek.
A következő napokban csapatunk rengeteget tanulhatott a siketek életéről, mindennapjairól és kultúrájáról. Vendégeink voltak Remus Ilisie, aki egy siket nagyváradi művész, és Lavinia Chițu, aki siket szülők halló gyermeke (CODA), akik a siketek kultúrájáról és saját tapasztalataikról beszéltek. Egy rövid bemutatkozó után elkezdtük a jelnyelv/jelelés alapjait építeni, többek között megtanultuk az ABC-t, illetve néhány kifejezést. Továbbá, vendégeink meséltek a romániai siketkultúráról és siketeknek szervezett eseményekről, amelynek többségét a siket közösség szervez saját magának.
A hétvégén megnézhettük a CODA című filmet, amely siket szülők halló gyerekéről szól, és hogy főhősünk hogyan váltotta valóra álmát. A film több Oscar díjat is bezsebelt, köztük a legjobb filmért és forgatókönyvért járót. A film különösen érdekes volt, hisz vendégünk Lavinia Chițu, aki maga is siket szülők halló gyermeke (CODA), és hasonló élettörténettel rendelkezik, mint a film főszereplője. Ezután folyattuk a tanulást, Remus Ilisie mégtöbbet osztott meg életéről, a süketek kultúrájáról. Vasárnap időt szakítottunk arra, hogy résztvevőink többet megtudhassanak és jobban megismerhessék hazánkat. Meglátogattunk a Keresdi Bethlen- kastélyt és a Segesvári középkori várat.
Hétfőn résztvevőink kipróbálhatták milyen is, ha korlátozva van egy ember látása egy kis Goggle Focival. Hamar rájöttek, hogy nem olyan egyszerű egyenesen futni, ha az ember látása nem működik tökéletesen. Ezután idő volt a felkészülésre, hiszen egy közeli szervezethez látogattunk el másnap, akik megengedték, hogy egy pár programot szervezzünk az oda járó fogyatékkal élőknek.
A résztvevőink által kidolgozott ötletek végre megvalósultak. A napot táncolással, énekléssel és népi gyermekjátékokkal kezdtük, amiben nem csak a mi résztvevőink, de a fogyatékkal élő vendégeink is csatlakoztak. Ezek után kisebb csoportokra bomlottunk, és különféle programokat ajánlottunk különleges vendégeinknek. Odakint volt bábszínház, kertészkedés, míg bent inkább festés, rajzolás, ragasztás. És a galambfalvi programot egy közös gulyásozással fejeztük be.
A program utolsó napján tanultunk picit a helyi közösségről és történetéről a Molnár István Múzeumban. Kihasználva a jó időt, a zöld fűben beszélgettünk arról, hogy mi is az a Youthpass, és résztvevőink mit is tanultak. A nap további része a program befejezéséről szólt, átbeszéltük mi történt a héten, mit tanultunk, mit viszünk haza magunkkal és milyen programok, ifjúsági cserék érdekelnének a jövőben. Ezután már csak az elköszönések maradtak.
Összeségében egy sikeres és tanulságos ifjúsági cserét tudhatunk magunk mögött, ami alatt résztvevőink egy olyan kultúrát és témakört fedezhettek fel, amihez másképpen nehezen lehet közel kerülni, hisz nem minden nap találja magát szembe az ember egy siket művésszel, aki mesél neki a siketek olimpiájáról. Nem mindennap van lehetősége az embernek együtt táncolni egy kerekesszékben élő, de rettenetesen okos és értelmes lánnyal. Az ilyen tapasztalatok segítik az embert a fejlődésben, és biztosra állíthatom, senki nem utazott haza a nélkül, hogy tanult volna valami újat a fogyatékosság témakörében.
