A gyermekvédelmi programjairól ismert UNICEF (az ENSZ Gyermekalapja) az oktatás világnapja apropóján közzétett jelentése szerint világszerte továbbra is több mint 635 millió diákot érint a teljes vagy részleges iskolabezárás. „Márciusban lesz két éve, hogy a COVID-19 világszerte rendkívüli kihívásokat okoz az oktatási rendszerekben. Szinte leküzdhetetlen mértékű veszteségekkel állunk szemben ezen a téren” – nyilatkozta Robert Jenkins, az UNICEF oktatási vezetője. „A nehézségek leküzdéséhez ma már nem elegendő az iskolák puszta újranyitása. A diákoknak intenzív szakmai támogatásra van szükségük ahhoz, hogy bepótolhassák az elvesztett oktatási időt és közösségi élményeket. Az iskoláknak a tanulás fizikailag is elérhető helyszínén túlmenően a gyermekek mentális és fizikai egészségét, szociális fejlődését is támogatniuk kell.”
A jelenléti oktatás hiányában a gyerekek a világ sok táján elvesztették az alapvető számolási és olvasási készségeiket is. Gyermekek milliói maradtak le jelentősen arról a tudásról, amelyet csak akkor szerezhettek volna meg, ha az osztályteremben tanulhattak volna. Ezeket a veszteségeket az UNICEF szerint leginkább a fiatalabb és a hátrányos helyzetben élő gyermekek szenvedik meg.
Beszédes adatok
Az UNICEF jelentése szerint az alacsony és közepes jövedelmű országok esetében az iskolabezárások eredményeként a vizsgált 10 évesek akár 70 százaléka nem tud olvasni vagy megérteni egy egyszerű szöveget, szemben a járvány előtt mért 53 százalékkal. Etiópiában például a becslések szerint az általános iskolásoknak csak a 30–40 százaléka fért hozzá a tananyaghoz. Az Egyesült Államok számos államában is megfigyelték az iskolabezárásokhoz köthető teljesítmény-visszaesést: 2021-ben Texasban például a 3. osztályos gyerekek kétharmada a minimum szint alatt teljesített matematikából. Több brazil államban 4-ből 3 második osztályos gyermek nem tud olvasni, Dél-Afrikában az iskolások 75 százaléka egy teljes tanévnyi lemaradásban van. Ugyanakkor világszerte több mint 370 millió gyermek maradt ki az iskolai étkeztetésből az iskolabezárások idején, elveszítve ezzel azt, ami sok gyermek számára az egyetlen megbízható napi élelemforrást jelentette.
Írni, olvasni tanítani interneten keresztül
Az online oktatás számos hátrányáról tudott beszámolni Cseke Erzsébet tanítónő is, aki jelenleg negyedik osztályosokat tanít az egyik marosvásárhelyi iskolában, de az előző tanévekben még összevont osztálya volt Jobbágytelkén, így minden kisiskolás korosztályban látta, milyen hatásai vannak a fizikai oktatás hiányának. „A mostani osztályommal, még nem voltunk online oktatásban, de Jobbágytelkén minden korosztályt taníthattam így. A negyedik osztályosokkal könnyebb volt, ők már önállóbbak, tudnak írni-olvasni, angolul is annyira, hogy jobban boldoguljanak a számítógéppel. A kicsikkel azonban borzasztó nehéz volt: írni-olvasni, számolni tanítani a gyerekeket interneten keresztül szinte lehetetlen” – vélekedett a tanítónő. Hozzátette, nem foghatja a gyerekek kezét, hogy megmutassa, így kell fogni helyesen a ceruzát, nem mindegy, hogy honnan kezdik a betűk írását, hogy rosszul rögzül-e a szám leírása a gyereknél, mert később nehéz ezeket kijavítani. A szülő sem biztos, hogy úgy tud hozzáállni a gyerekéhez, ahogy azt egy online oktatás megkívánná, sokszor előfordult például, hogy a tanítónő kérdezte a gyereket, a szülő a háttérben meg súgott neki. S ezekről is csak azután beszélhetünk, ha már csatlakozott a gyerek legalább az online oktatáshoz. Előfordult ugyanis, hogy nem sikerült az. Volt, hogy anyuka betette a gyerekét a gép elé, majd elment dolgozni, de másfél óra múlva megszakadt a csatlakozás, a gyerek meg nem tudta megoldani.
Ilyen esetekben legtöbbször a jelen lévő nagyszülő sem tud segíteni. Ha délelőtt nem voltak online, délután nem tudták, mit kell gyakorolni. De számos egyéb oka is volt annak, hogyha nem tudtak az online tanuláshoz csatlakozni a gyerekek.
A tanítónő szerint egy ideig az volt a baj, hogy nincs mindenkinek eszköze, amin online tanulhasson. Később, amikor kaptak az iskolától, volt olyan, hogy apuka nem akarta átvenni, mert félt attól, hogy baja lesz a táblagépnek, és akkor azt ki kell fizetnie. De volt, aki átvette, azonban nem volt térerő abban a faluban, ahol lakott, így nem tudott az internethez csatlakozni. Olyan is volt, akit vallási okokból nem engedtek online tanulni, mondván, hogy „az internet az ördögtől való” – sorolta Cseke Erzsébet. A tanítónő mindamellett megemlítette, pozitívumként tudja felhozni, hogy a 4. osztályosok nagyon sokat fejlődtek technikai szinten, amit fizikai oktatás alatt nem tudtak volna. „Különböző weboldalakat, internetes szótárakat használtak ügyesen a negyedikesek. Megtanulták, hogy mit hol keressenek, hogy boldoguljanak. Ez pedig a jelen, illetve jövőbeli oktatás szempontjából nagyon lényeges” – mutatott rá.
A közösség hiánya
Az UNICEF jelentése szerint ugyanakkor egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a COVID-19 a gyermekek és fiatalok körében nagy mértékben okozott szorongást és depressziót. Egyes tanulmányok szerint a lányok, a serdülők és a vidéken élők körében jelentkeznek ezek a problémák a legnagyobb valószínűséggel.
Ezzel kapcsolatban a pedagógus elmondta, hogy az ő kisiskolásai körében szorongást, depressziót nem tapasztalt, inkább a felnőttek rettegtek a járványtól, de a kicsik nem mindig fogták fel. Azok közt látott szorongást, akinek a családja érintett volt, elkapták a koronavírust, vagy ismerős el is hunyt ennek következtében. Ugyanakkor Cseke Erzsébet a szociális készségekben látta, hogy milyen rosszat tesz a közösség hiánya. Sok gyerek elfelejtett barátkozni, de még a meglévő barátját sem mindig tudta, hogyan kezelje, amikor végre visszatérhettek az iskolapadba, félénkebbek lettek. Számos gyerek pedig a közösség hiányát az internetezéssel vagy a tévézéssel pótolta, aminek szintén nem beláthatók a hosszú távú következményei.
Forrás: Székelyhon.ro
