Az oldal készítői – miközben az Azopan-on dolgoztak – tavaly januárban elindították a Régi fotók Erdélyből Facebook-csoportot, főleg gyűjtő szándékkal. Az archívummal kapcsolatban Furó Lóránd-Félix, Fülöp Lóránd és Szőcs Edgár a magyarországi Fortepan oldalból ihletődtek logisztikai és névadási szempontból is. Azopannak hívták azt a fekete-fehér filmet, amit az Azomureș gyártott a kilencvenes években, ahogy Fortepannak a magyarországi megfelelőjét. A Fortepan oldaláról átirányították és ezentúl is át fogják az összes olyan képet, amiknek az adatai között helyszínként Románia szerepel.
Annak ellenére, hogy még főleg inkább erdélyi képeket tartalmaz, az archívum alapvetően a teljes országból fogad fotókat. Arra a kérdésre, hogy miért szerepel a „Válassz országot”-menüpontban több kelet-európai ország, azt válaszolta Edgár, hogy mert érkezett romániai fotóstól, vagy romániai családról készült kép az NSZK-ban, NDK-ban, Szovjetunióban vagy bárhonnan, ahová éppen nyaralni, kirándulni, háborúzni mentek régen az emberek.
A régi fotókkal kapcsolatban mindenkit elfog egy nosztalgia-érzés, olyan, mint az időutazás, és akármit ábrázoljon is a kép, az az érzésünk, hogy valami intim, titkos eseménynek lettünk hirtelen szemtanúi – mintha szabályokat szegnénk, izgalmat és enyhe bűntudatot érzünk. Meghajlítjuk az idő tengelyét. Végülis tényleg átverjük a rendszert azzal, hogy valami olyant látunk, amit a fotográfián kívül semmilyen más valódi, fizikai lehetőségünk nem lenne látni – mert nem voltunk ott, nem is éltünk.
Edgár szerint az embereket a téma, a kor és az a bizonyos nosztalgia-faktor miatt izgatják a régi képek. „Amikor a gyerekünk kicsit volt, a feleségem megjegyezte, hogy túl sok felvételt készítek róla, de most, hogy eltelt ennyi idő: milyen jó, hogy vannak azok a felvételek és újra lehet nézni.” És annak ellenére, hogy régen nem csak így kattintgattunk szabadon, mint ma, annak ellenére, hogy a fotografálás egy sokkal megrendezettebb, átgondoltabb esemény volt, azt mondja, azért lehetnek érdekesek mégis ezek az archívumok vagy régi képek egyáltalán, mert betekinthetünk egy olyan korszakba, ami már – ilyen egyszerűen – nincs.
A Fortepan-on szereplő képeket már láttam fotó-dokumentum, de művészeti (kötetborító, illusztráció) rendeltetésre is használva, mert alapvetően úgy tűnik mintha mindenféle típusú képet feltöltenének. És én, amúgy pont azokat a fotókat szeretem, amik valamilyen fotótechnikai hiba vagy bemozdulás eredményei – az úgynevezett hibás fotókat. Edgár elmondása szerint csak olyan képeket töltenek fel az Azopan-ra, amik fotográfiai szempontból hibátlanok és a nagyközönséget – a tapasztalatai alapján – a helyszíni fotók, a városfotók, az eseményekről- és a híres emberekről készült fotók érdeklik a legjobban.
Amúgy bárki küldhet be képeket, nagyon örülnek mindenféle családi albumoknak, fotóművészek, privát gyűjtők gyűjteményeiknek. Azt mondja pont ma kereste meg egy udvarhelyi gyűjtő. Egyszer pedig az apukája talált a vasárnapi piacon egy filmgyűjteményt. Az archívumban szereplő fotóknak feltűntetik a szerzőiket, a helyszínt, az évszámot és esetleg az eseményt vagy személy, amit vagy akit megörökít, a forrást és címszavakat, illetve a képeket – akárcsak a Fortepan-ról – ingyen lehet letölteni. Edgár egyébként nyolc éves kora óta szenvedélyes fotós, és az idejéből annyit áldoz az archívumra, amennyit csak tehet. Ha bárkinek van felajánlani-valója, akkor itt keresse meg az Azopan-t.
(forrás: uh.ro)
