A délutánon nagyrészt fiatalok gyűltek össze. A foglakozás három részből állt. Először Farkas Orsolya lelkipásztor tartott egy rövid motivációs előadást, ami igencsak aktuális, a mai fiatalok-és nem csak- fokozottan érintő témát tárgyalt: az énképet. Szó volt arról, hogy mit is jelent az én a mai társadalomban, kik vagyunk mi igazából, illetve mennyire nagy a világ/a társadalom befolyása abban, amit gondolunk magunkról már egészen pici kortól. Hogy olykor mennyire nincs összhangban az az én, amit kifele mutatunk a világnak azzal, amik valójában vagyunk.

A lelkipásztor arról is beszélt, hogy olykor rögös út vezet addig, amíg az ember felismeri magában, hogy igenis értékes, és nem sorozatgyártmány egy futószalagon, hogy igenis különbözhetünk. Lehetnek hibáink, amiket fel kell vállalni, amikkel ugyanolyan teljes értékű emberek lehetünk, mint bárki más a világon, hogy nem mindig az az út a jó út, amerre a többség megy.

A második rész egy játékot takart, négy különböző megtörtént élethelyzetet, amikbe beleképzelhettük magunkat és gondolatokat fogalmazhattunk meg, amik ugyan a történethez kapcsolódtak, de mégis saját magunkat tükrözte. Végül pedig mindenki levelet írt önmagának a terveivel, céljaival, amit egy borítékba zárt, majd felcímzett. A levelet legközelebb egy év múlva olvashatja el. Lényegében egy levél a jövőbeli önmagunkhoz. Továbbá kívánságokat, motiváló szavakat is megfogalmaztak egy-egy lapra, melyek majd felkerülnek az egyesület ablakára, hogy az a temérdek ember, aki elsétál előttük és elolvassa, valami pozitív, motiváló mondattal sétáljon tovább.

Összességében kellemes és érdekes délután volt a tegnapi egy kis teázással, sütizéssel zárva. Jövőre ugyanígy, ugyanitt.