A mesét és történetmesélést nem lehet elég korán elkezdeni. A kis és nagy gyermekek fejlődésében egyaránt kulcsfontosságú szerepet tölt be minden egyes elmesélt történet. A mese szórakoztat, tanít és nevel. Oly annyira fontos, hogy semmi mással nem pótolható. Azok a gyerekek, akik sok mesét hallanak vagy olvasnak kreatívabbak, fejlettebb a képzeleterejük, illetve bővebb szókinccsel is rendelkeznek. Pontosan ezért nagyon káros az a téves felfogás, hogy az olvasott mese helyettesíthető rajzfilmekkel. A rajzfilm egy kész képet nyújt a nézőjének, mellőzve ezzel a saját képvilág teremtésének lehetőségét.

Gál Izabella Tünde és Vajda Enikő óvónő a foglalkozás kezdése előtt kifejtették az ovisokkal együtt, hogy mi is az a könyvtár, milyen célt szolgál? A gyerekek nagyon tájékozottak voltak a kérdéseket illetően.

A mesedélelőtt két főbb részre volt bontva: az egyik „A három kívánság” című mese felolvasása és bábozása, majd a hallottak/látottak visszakérdezése, ami mindkét csoportnak szólt. A másik rész pedig a mese karaktereinek elkészítése volt. Ezalatt az idő alatt a kiscsoportosok a könyvtár, gyerekeknek szánt részén rótták a sorokat, színesebbnél színesebb mesekönyveket lapozva.

A lelkes nagycsoportosok az önkéntes lányok segítségével saját ízlésük szerint díszíthették/ színezhették a kartonpapírból készült szereplők ruháját, haját, szemét, ami azért is volt nagyon hasznos, mert használniuk kellett képzeleterejüket.

A munka végeztével, az elkészített bábokkal a kezükben és elégedett mosollyal az arcukon tértek vissza az óvodába. Az önkéntesek is örültek a közös munkának és feltöldőve tudnak nekilátni a következő foglalkozás megtervezésnek.