A tartuffe szó a francia nyelvben ma is használatos; azt az ember jelöli, aki csak színleli az erkölcsiséget, de főképpen a vallásos erényeket. A darab a maga korában ellentéteket váltott ki, ezért évekig a párizsi érsek követelésére a király betilttatta. Nem volt egyszerű feladat műsorra tűzni városunkban, hónapokig dolgozott mindenki azon, hogy jól sikerüljön. És eljött a nagy nap. Pernelle asszony haja, Orgon úr arcmimikája, Elmira bája, Dorine kotnyelessége, Damis vehemenciája, Valére és Mariane fiatalsága, frissessége, Cleante francia nyelvű replikája, és végül, de nem utolsósorban a főszereplő, Tartuffe rátermettsége elvezettek minket egy olyan világba, melyben a valóság és a látszatvalóság keveredik. Éreztük, hogy álszentekkel van dolgunk.

Magával vitte a közönséget a darab. Finom ideggel érzékelte mindenki a helyzetek komikumát. Vastapsot kapott a kulcsjelenet, melyben Orgon feleségét, Elmirát Tartuffe asztalra terítette.