A francia szerző 1995-ben bemutatott sikerdarabja Nagy-Britanniában és Franciaországban is díjazott, Magyarországon a Katona József Színház játszotta évekig nagy sikerrel. A Kézdivásárhelyi Városi Színház 2017 óta játsza.
Yasmina Reza Párizsban élő, magyar származású írónő. Színműveit számos elismeréssel jutalmazták, többek között megkapta a rangos Molière-díjat is.
"Fehér vászon fehér alappal...
... és ha az ember közelebbről megnézi, fehér vonalakat vesz észre rajta, nagyjából százhúszszor százhatvanas" – hangzik Marc (Lung László Zsolt) nyitómondata. Marcot mélységesen felháborítja, hogy barátja, Serge (Kolcsár József) húszezer eurót volt képes költeni egy ilyen darabra. Serge egy ideje már bosszankodik azon, hogy újgazdag barátja újabban milyen arrogánskodó, s a festményről alkotott éles ítélete, a kérdéssel kapcsolatban mutatott művészi inkompetenciája ezúttal olyan vitát szült közöttük, amin egyszerűen nem képesek túltenni magukat.
Egy kis érdekesség
A történet fókuszában álló különleges művészi alkotás magasztalása bár abszurdnak hangzik, nem légből kapott. A művészettörténet fejlődése során számos hasonló példát találunk. Kazimir Malevics 1918-ban festett egy egész sorozat „fehéren fehéret”. Leghíresebb műve kétség kívül a Fehér alapon fehér négyzet című alkotása volt, amely egyben az első szuprematista festmény. A fehér az a szín, amiben minden más szín feloldódik, elveszik a térben, így a kép az életünk túloldalán levő világ látszatának szimbóluma. 2015-ben Robert Ryman, amerikai minimalista festő rendezett tárlatot New Yorkban Minden fehér címmel. A kiállítás nagy sikert aratott.
Maga a díszlet
A nagyméretű fehér vászon szinte töretlen fehér háttér előtt áll, a szoba berendezése monokróm, a formák letisztultak. Első ránézésre egyszerű "ikeás" puritánság, azonban a háttér és berendezés kompozíciója maga is olyan, mint egy szuprematista festmény. Ebben a minimalista térben aztán Yvan (Kiss László) feltűnése valódi üde színfolt. A harmadik barát kissé együgyű fellépése, hadarós-indulatos monológjai életet visznek a színpadra.
Yasmina Reza és a (M)művészet
Yasmina színdarabíróként, színészként, regények szerzőjeként és forgatókönyvíróként maga is művész, akinek mindennapjait áthatja a művészetről való elmélkedés. Kitűnik azonban, hogy a Művészetben mégsem a művészeten van a fő hangsúly, a fehér vászon, a művészetről folytatott diskurzus valójában eszköz a valódi alaptéma kibontásához: hogyan működnek, működhetnek-e egyáltalán a tradícionális értelemben vett baráti viszonyok a posztmodern korban? S ehhez a kor számos jelentős kérdése, mint az önazonosság, a dekonstrukció, az ember tárgyakhoz fűzött viszonya és a morális hitelesség is megjelenítésre kerül a darabban.
A három szereplő dolgozik a nagy múltú barátság megmentésén. Vajon elég szoros a kötelék ahhoz, hogy barátságuk ne halványuljon el úgy, mint a felindulásukban a festményre pingált síző alakja, a lemosható tintának köszönhetően?
Pozitív csalódás
Székelykeresztúron sokan nem tudták, mire számítsanak a darab kapcsán, hiszen a színdarab plakátja is az előadás látványvilágához igazodott. Sokak számára nem is volt elég meggyőző ahhoz, hogy jegyet váltsanak a darabra. Az előadás utáni beszélgetések alapján azonban egyöntetű volt az ítélet azok körében, akik mégis megszavazták a bizalmat: "sziporkázó, végtelenül egyedi darab jutott el Keresztúrra, pergő dialógusai, kitűnő jellemrajzainak hála az előadás remek alkalom volt az értelmes szórakozásra, kikapcsolódásra".
