A bisztró étteremfajtát az orosz emigránsok alakították ki Franciaországban az 1900-as évek elején. A jelentése a mai napig változatlan (bár sajnos sok helyen már mindent bisztrónak neveznek, anélkül, hogy tudnák mit is jelent valójában), kicsi, sallangmentes vendéglátóhely, ahol egyszerű, otthonos ételeket szolgálnak fel jutányos áron. Magyar megfelelője a kisvendéglő, de sajnos ezt az elnevezést lealacsonyították az évek, hasonlóan a pályaudvari restikhez. Természetesen sokan vannak, akik még mindig reménykednek abban (köztük e sorok írója is), hogy utazásaik alatt találnak valahol egy füstös, kockás abroszos kisvendéglőt, ahol egész nap fő a marhagulyás vagy abban, hogy bemennek a restibe és valami ehetőt kapnak. De most nem a múlt emlékein és eljövő idők vágyain szeretnék merengeni, hanem egy igencsak közeli és nagyon kellemes bisztróélményemet szeretném megosztani a kedves olvasóval.

Tehát, a Bianka étterem. Mikor beléptünk rögtön megcsapott minket a bézs és a jó hangulat. Egyszerű, ám kellemes asztalok, mindegyiken virág és mintás abrosz. A pincérnő, nagyon kedvesen, de határozottan kérdezte: – menü lesz? Látszott, hogy ide ebédidőben többnyire ezért járnak az emberek és nem akarok előre szaladni, de megértem őket.

A kétfogásos menüért 12 lejt fizettünk, ami tapasztalatunk szerint a legolcsóbb ár a térségben. Igaz kihagyták a desszertet, de lássuk be, az édesség nem is illik bele a bisztrókultúrába.

Az első fogás zöldségleves volt grízgaluskával. Borsót, répát, pityókát és paszulyt fedeztem fel benne és két, szép, nagy galuskát. Kellemesen forró volt és akkora adag, hogy egy kisebb vitorlás kényelmesen elringatózhatott volna rajta, az íze pedig egészen remek. Könnyű és karakteres, amilyennek szerintem lennie kell.

A második fogás, fasírt és natúr krumpli ugyan csak magáért beszélt. A krumpli rendesen átfőtt, még sózni se nagyon kellett, a fasírt pedig kellemesen fűszeres és tökéletesen ástütött volt. A szakács kapcsolata a fokhagymához a fasírt elfogyasztása után nem hagyott helyet találgatásra, az első falat nyilvánvalóvá tette a mély és őszinte szeretetet, ami összeköti őket. De mivel mi is hatalmas tisztelői vagyunk e nemes éteknek, ezért áldásunkat adtuk a kapcsolatra. Az adag itt emberibb méretű volt és a leves után ezt külön köszönjük.

Az ebéd végére nyilvánvaló lett a Bianka vendéglő bisztrósága. A gyors, barátságos kiszolgálás, a finom és házias ételek mind a minőségi bisztró alapkellékei és örömmel közlöm, hogy Keresztúr ebben a kategóriában is remekül szerepelt. Mindenkinek ajánljuk, aki gyorsan akar ebédelni, de nem akarja a minőséget se elhagyni. Egy ilyen ebéd után öröm volt vissza menni a munkába és az egészséges jóllakottság érzésével vágni neki a délutánnak. Még visszatérünk.