Az előadás hangulatát két kislány alapozta meg, gyönyörű karácsonyi dalokat adtak elő hegedűn és utána még énekeltek is egyet, klasszikus „angyal-hangon”. Belendítették rendesen a karácsonyváró koncertet és utána következő társaik újra és újra magasabbra helyezték az elismerés lécét. Összesen kilenc fellépést láthatunk egyszemélyesektől hatfősökig, és utoljára mind a húsz előadó, plusz a segítő zenészek együtt játszottak még egy számot. Természetesen a Tanár úr is fellépet és bemutatta, hogy a rengeteg gyakorlás, odafigyelés és a zene szeretete milyen szépséges hangokat teremt. Remek este volt, és ahogy Sipos Dezső a felkonferálás során elmondta több okból is. Először is, a fiatal zenészek kicsit megtapasztalhatták milyen egy valódi koncerten, pódiumon állva bemutatni a tudásukat, meg talán megismerhették a lámpaláz izgalmas érzését is. Másodszor, a szülők, barátok megnézhették és megcsodálhatták gyermekük zenei előrehaladását, az otthoni gyakorlások eredményét. Harmadszor, egy ilyen hangverseny kedvet csinálhat más fiatalokban is a zene megismerésére. Negyedszer, esetleg elég pénzt gyűlt össze adományokból, hogy ne csak új hegedűhúrra, de talán egy egész hegedűre vagy brácsára is fussa, és ez lehetőséget adhat egy szegény, de a zenét szerető gyereknek is arra, hogy elkezdhessen tanulni valamilyen hangszeren, ezzel pedig szerintem mindenki csak jól járhat. Köszönöm ennek a húsz, 9 és 18 év közötti fiatal művésznek, hogy annyiunkat megörvendeztetett. Zárásként pedig hagy idézzem azt a beszélgetést ami az egyik fiatal művész és Sipos tanár úr között zajlott az előadás után.

„- Milyen érzés volt?

- Hát jó.

- Ugye?”.