Az elfogadott határozatban leírtakat, viszont csak az 1989-es forradalom után sikerült részlegesen teljesítenie Romániának. Ezt bizonyítják a számok is. Erdély román nemzetiségű lakossága 55 százalékról 74 százalékra növekedett, ami mellett a németajkú lakosság és a zsidóság szinte teljesen eltűnt. A sokszínű vallási pluralitást, pedig felváltotta az egy, 64 százalékot kitevő román-ortodox vallási tömb. Az utolsó megmaradt színfolt az egykori fejedelemség területén az arányaiban felére zsugorodó magyarság maradt.
Számomra egyértelműnek tűnik, hogy ezeket a XX. századi folyamatokat a XXI. században szükséges megállítani és lehetőség szerint helyreállítani.Ezt a fordulatot elérni, akár tetszik, akár nem, csak Románia és Erdély egykori egyesülésének elfogadásával lehetséges megkezdeni. Ezzel tudjuk tudatosítani magunkban, hogy Székelyföld autonómiájához és a magyar nemzeti kisebbség teljes egyenjogúságához szükséges megnyernünk a román nemzetnek legalább a viszonylagos többségét. Ennek egyik alapfeltétele, hogy magunkban és a román közéletben tisztázzuk a minket és a románokat ért vagy érő sérelmeket, amelyeket ki kell fejeznünk egymásnak, meg kell értenünk és kölcsönösen fel kell dolgoznunk.
Ezenfelül muszáj cáfolnunk a románok francia eszmékben gyökerező nemzetképét, amely az adott nemzetállam minden állampolgárát, az adott nemzetállam nemzetéhez tartozónak gondolja. Ehhez szükséges az anyaországi és a helyi civilszervezetek, vállalkozások és kulturális intézmények szoros együttműködése, amelynek egyértelmű célja, hogy Románia minél több pontján meg lehessen ismerni a magyar zenei, színházi, irodalmi, képzőművészeti és konyhaművészeti kulturális kincseinket és érdekességeinket.
Szövetségeseket kell keresnünk a román társadalmon belül azzal, hogy bebizonyítjuk, vannak fontos és pótolhatatlan értékeink.
Divatossá szükséges tennünk a magyar kultúra bizonyos elemeit a filmektől elkezdve, a sorozatainkon, a zenéinken, a vicceinken, a könyveinken, a festményeinken, a szobrainkon, a táncainkon, a főzőtudományunkon és az öltözködési szokásainkon keresztül a hagyományainkig. Kiemelten kell kezelnünk a román fiatalok magyarságról alkotott képét, hiszen ők lesznek Románia jövőbeli megformálói.
Ezenkívül segítenünk kell a magyarországi románság és az anyaországi románság közötti kapcsolat szorosabbá fűzését,ezzel kiegyensúlyozottabbá téve a közöttünk lévő kapcsolatot. Úgy gondolom, hogy e folyamatok már elindultak, hiszen a mindenkori magyar kormány jelenleg is támogatja a romániai magyarság emberi jogi törekvéseit és ráadásként a több mint három éve működő Carbii Albi (Fehér Holló) nevű civilszervezet ma is népszerűsíti a magyar kultúra irodalmi műveit és tudományos cikkeit, valamint magyar nyelven is kiad román alkotásokat.
Ebből fakadóan nekünk is szükséges jobban megnyílnunk a román kultúra felé, hogy mi se maradjunk ki a benne rejlő értékekből és lehetőségekből. Azonban a barátságos megnyilvánulásaink során nem szabad megfeledkeznünk a saját identitásunk megőrzéséről és megerősítéséről. Ugyanis csak akkor sikerülhet bármilyen egyenjogúsági törekvés, ha megvédjük a méltóságunkat és erőt merítünk a nemzeti identitásunkból.
Ezeket elveszítve képtelenné válnánk mások méltóságának és identitásának tiszteletére. Ha ügyünk sikerrel jár, megalapozzuk gyermekeink és unokáink számára az erős és gazdag Közép-Kelet Európát, amely – történelmünkkel ellentétben – a jövőben sokkal ellenállóbb tud maradni az éppen hanyatló vagy megerősödő nagyhatalmak játszmáitól.
Egri Bálint
önkéntes
