Szerda este félházzal kezdett a keresztúri közösségi színház. A nézők számát viszont jóval felülmúlta a megjelentek (színészek és nézők) hangulata. Az amatőr színtársulat tagjai remek formában voltak és kiváló teljesítményt nyújtottak, a kifejezetten nehéz szövegek ellenére is. A színpad ürességét és a diszletek minimalista kivitelezése, na jó, teljes hiányát tökéletesen ellensúlyozva töltötték ki a szinpadot. A teljesség igénye nélkül had emeljem ki az Antraxot alakitó Zsigmond Csabát és a feleségét játszó Busch-Szabó Annát, akiknek minőségi játéka a komédiás jelenetektől, a letargikusakig megérintették a nézőket. A fiatal színészek közül a faék egyszerűségű sisakkészítő (Kántor István) és a butácska divatbolt tulajdonos (Atanackovic Natalja) is kiválóan hozták a szerepüket, Kántor István második karaktere ráadásul egy olyan monológot vág ki a tárgyalás alatt, hogy leesik az állunk. A kalózkapitány szerepében föllépő Vajda Lehel Koppány ugyan mindent megtett, hogy játékát ellenszenvesen szerethetővé tegye, ám a hangosító-rendszer torzítása többnyire ellehetetlenítette céljától.
Mindennel együtt remek este volt és remélem, hogy a Pódium Társulat nemsokára új darabbal örvendeztett meg bennünket. Bármi lesz is, én ott leszek.