Az interjúban középiskolások adtak választ a kérdéseimre, írásos formában. Több végzős diák arról számolt be, hogy az idei évük a legmozgalmasabb, legmegterhelőbb, mégis a legjobb, mert tele van jobbnál jobb programokkal.
Az első félévben számukra a legkedveltebb rendezvény a nagykorúsítás volt és a gólyabál. Ezek az események mindenkinek külön értékekkel szolgáltak, az emlékek felidézése pedig melegséggel töltötte be a szívüket. A végzős diákok általában jó átlaggal zárták a félévet, de mivel előttük az érettségi, ahol komolyak az elvárások, nem elégszenek meg a teljesítettekkel, s tovább küzdenek egy nemesebb eredményért.
Mielőtt a második félévbe belefognának, az egy hetes szünetben legtöbben pihenést terveznek, időt szakítanak a kedvenc időtöltéseikre és persze egy kis tanulást is belecsempésznek a mindennapjaikba. A II. félévben a sok tanulás, érettségi, bankett és a ballagás időszaka várja őket. Eltérő véleményeket osztottak meg az évvégét illetően, hiszen volt, aki az évzáró közeledtét már nagyon várja és volt, aki szomorúan vélekedett, hiszen hamarosan lezárul egy korszak, s a régi jó barátok külön utakra térnek majd.
A fiatalabb évfolyamosoknak a gólyabál és a maturandus biztosította a legnagyobb élményeket. A szervezési feladatok lebonyolítása nagy örömet és megtiszteltetést okozott számukra. Volt, akinek azért okozott felemelő érzést, mert felkérték őt táncolni. Mások a társasággal eltöltött perceknek lelkendeztek. Egyes tanulók az első félévben megemlítették a süteményvásárok alkalmát, tantárgyversenyeket és a Karácsonyi koncert élményeit is. Számukra ezek voltak a legkiemelkedőbbek.
A legtöbb tanuló véleményem szerint egész jó átlagot ért el, ők még sincsenek megelégedve magukkal és ennél is feljebb szeretnének törni, amely nagyon pozitív számomra.
A második félévben várható lesz többféle kirándulás, karnevál, matematika körverseny, kicsengetés, színház, ünnepi megemlékezés, iskola másként eseményhét. Ez utóbbit többen várják, mert az interaktív programokon több érdekességgel is találkozhatnak és ez a tanítási hét nem olyan feszes, mint az év közbeni periódus.
A véleményeket olvasva egyet biztosan leszűrtem: a tanulók jól érzik magukat az intézményeikben. Az iskolák gondoskodnak arról, hogy minél több és színesebb program ölelje körül őket. A fiatalok pedig szívesen vesznek részt ezeken a történéseken, és várják is őket. Jó volt olvasni, hogy mindegyikük kitűnik valamilyen területen, vannak talentumaik és szeretik a hobbijaikat. Fiatal tehetségek a tánc, a zene, az éneklés, tantárgyversenyek, színházi szereplés, csapatépítés, szervezési feladatok terén. S ami ugyan csak pozitív, hogy támogatják őket és fogják a kezüket a családtagjaik, pedagógusaik és barátaik.
Őszintén kívánom, hogy tehetségeiket folytassák, ne adják fel a vágyaikat s az érettségizőknek egy gigantikus méretű kalappal kívánok sok szerencsét!
Az alábbiakban egy-két számomra kedves és humoros megjegyzést is felsorolnék:
„A nagykorúsító bált várom a legjobban, mert akkor tudom, hogy már nincs sok hátra az iskolából!”
„Az évzárót várom a legjobban, mert nem nagyon szeretek korán kelni.”
„Felemelő érzés volt ott lenni és részt venni a nagykorúsításán azoknak, akikkel együtt nőttem fel.”
„A színházat várom a legjobban, mert érdekes előadások szoktak lenni, eddig mindegyik tetszett.”
„A kirándulások voltak a legjobbak. Örökké várom őket!”
Köszönöm valamennyitek véleményét ahhoz, hogy ez a cikk megíródhasson.
Kovács Eszter
(A.T.A. önkéntes)
